Mi itt a Kagaminál igyekszünk minél jobban átadni az úgynevezett „Budo”-t, ami röviden és tömören a „harcos útját” jelenti. Aki a karatézást úgy fogja fel, hogy ez egy út, amin járni fog örökre, azokból lesznek az igazán jó karatékák. Habár sokan egy időre abbahagyják, a karate szellemét nem lehet semmissé tenni. Érdemes már egészen kisgyermekkorban elkezdeni a kyouksin karatét, mert így már ennek szellemében fog felnőni, úgymond emberré válni.
Tiszteletet fog tanulni, kitartóbb lesz mind az életben, mind az iskolában. Sokkal kevesebb gyermek válik később olyanná, akiknek inkább az állandó buli, a balhé, az alkohol vagy ne adj’ isten a drogok nyújtják a választ az élet kérdéseire. Ha a lurkó bekerül a dojoba, Vili bácsi vezetésével azonnal beindul a gyermek fejlődésének végig követése. Később a tudásának megfelelő edzéseket kapja, így lehet belőlük versenyző.
Ha erős, elszánt és tettre kész, küzdő versenyeken vehet részt. Ha kiváló a mozgáskoordinációja, odafigyel a részletekre, akkor kata (formagyakorlat) versenyekre tudjuk őket küldeni. Sok gyerek fél a megmérettetésektől, számos karatésunk tehetsége ellenére nem indul versenyeken, és mi soha nem is fogjuk erőltetni, ha a gyermek ezt nem akarja. Sosem a dicsőség vagy a győzelem a fontos a versenyzésben, hanem a karate elsajátítása, egy életen át való tökéletesítése. Jelenlegi mestereink és többszörös érmes versenyzőink mind Vili bácsinál kezdték a karatét. A filozófiánk az, hogy minél előbb kezd valaki karatézni, annál jobban elsajátítja a Budo-t.
Semmiképp ne tekintsünk úgy a karatéra, mint valamire, amitől lefogyok, vagy megtanulok verekedni. Persze, ezek is benne
vannak, az ember fittebb lesz és meg tudja magát védeni, de ez csak a felszín. A karate életforma, amit ha az ember elkezd, legyen 5 éves vagy 40, egy életre magával fogja vinni. Megváltozik a kitartása, az értékrendje, a világhoz és a sporthoz való hozzáállása, az embertársaival való kapcsolata és ítélőképessége.
